Sztellaszappan

Minden kedves reklamálónak ezúton üzenem, hogy nem haltam meg (bár a mókuskerék mindent elkövetett, hogy bedaráljon, de erre még gyúrnia kell, hehe :)). Szegény blog egy kicsit magára, én pedig adós maradtam egy angyalkás poszttal (az angyalkák sajna áldozatul estek a karácsony környéki impulzus-elajándékozási rohamokkal tarkított ámokfutásnak, úgyhogy erre még sajna egy kicsit várnotok kell. De nézzük a pozitív oldalát: új év, új  lehetőségek, új angyalkák...;)). És készültek izgi szappanok idén is. Amint sikerül róluk elviselhető minőségű képeket gyártanom, posztolódnak is, irgalmatlanul...

Ezek a karácsonyi kreálmányaim talán egy fokkal közelebb állnak a szívemhez, mint az übercuki csodák. :) Beltartalomban náluk sem történet semmi forradalmi, bár a mézeskalács alap szappanok egy része nem csak kecsketejet és mézet, hanem mézeskalács fűszert is tartalmaz a feeling kedvéért. ;) A fenyőfákba pedig erdei fenyő illóolaj került. Karácsony, ezerrel. Most megszakítjuk adásunkat, de hamarosan angyalkákkal térünk vissza ;)

Kész, erre nincs mentségem, utolért engem is a végzet, és megadtam magam a cuki kis izék ünnep előtt különösen elsöprő erejű inváziójának. Kövezzetek meg! :) A karácsonyi ízek/illatok után a formákkal kezdtem játszani. Gyorsan kiderült, hogy a cukiság ebben az esetben kvázi megkerülhetetlen, és ha már az, próbáltam kihozni a helyzetből a legtöbbet. Már várom, hogy visszatérjenek a nyugis, unalmas, szürke hétköznapok, amikor agyalhatok megint olajösszetételen meg folyadékarányon, de ez az időszak a jelek szerint nem erről szól :) Íme a karácsonyi cuki kollekció néhány prominense:

Azért ők is felelősek az illatfellegért, vastagon. :) Az ünnepi készülődés remek alkalomnak bizonyult arra, hogy kiéljem a sütiszappan-mániámat. A - nálam már klasszikusnak számító - csokis és mákos verziókon kívül most születtek kicsit extrémebb kompozíciók is: almás-diós-fahéjas és  aszaltszilvás-szegfűszeges. Az illatuk és a küllemük olyan lett, amilyet szerettem volna; várom már, hogy beérjen belőlük a tesztelésre készült példány, mert a hatásukra is kíváncsi vagyok. Meg kellett valósítanom a többkomponensű süti ötletemet is; az ünnepre való tekintettel narancsos/fahéjas-csokis/mákos-vanilíás "ízben". Ami még izgatta a fantáziámat, az a hófedte hegycsúcs-design. :) Ezt sikerült kihoznom belőle:

...terjeng a házban. Alma, csoki, dió, narancs , fahéj, szegfűszeg...megvan? Normál esetben sikítófrászt kapnék ettől (mint ahogy az áruházakba is csak végső esetben, az érzékszervi funkcióimat minimumra redukálva merészkedek be ebben az időszakban; nem, és nem tudom megszokni, hogy november elejétől mindenhol karácsonyfák virítanak meg csöpögős vonyítás ömlik a hangszórókból - számomra az ünnep másról szól). Ami miatt ezúttal nem kaphatok dührohamot az idő előtti karácsonyfíling miatt, az az, hogy én okoztam. :) Pontosabban ők: Vaníliás mákos-narancsos, Kávés-narancsos, epres-csokis, csilis-csokis, mentás csokis-kókuszos, narancsos-szegfűszeges mákos-vaníliás csokis-fahéjas (eszméletlen jól néz ki, ahogy random keveredett a három, és az illat jó részéért is ezek a darabok a felelősek szerintem :)), és a nagyobb darabok, amik nem röntgenképek :), hanem aszaltszilvás-szegfűszeges almás-diós-fahéjas narancsos kreálmányok. Hiába no, a (szappan)szerelemért néha áldozatokat kell hozni. Nekik egy hónap kell, hogy beérjenek. Én meg elviselem az illatukat (annyira azért nem is szörnyű ám ;))

Ami jól hat arcpakolás formájában, az (persze némi konverzió után) jól hathat szappanban is. Ez volt az elméletem, de, mint tudjuk, az elmélet és a gyakorlat között néha azért lehet különbség - elméletileg. ;) Viccet félretéve: neki is álltam kísérletezni a dologgal; a fenti koncepció eredményei tekinthetők meg a képen. Hogy kik is ők? Holt-tengeri iszapos sheavajas, joghurtos-banános-gránátalmás, avokádós-avokádóvajas, szőlős-szőlőmagolajos, joghurtos-mentás kókuszvajas, narancsos-sütőtökös sheavajas. Az eddigi tapasztalatok alapján az elmélet helyesnek bizonyult, amúgy. :) 

Nyilván nem maradhatott ki az egyik kedvenc addikcióm átültetése a másikba :). A koffeint már felfedezte magának a kozmetikai ipar pár éve, bőrfeszesítő hatást tulajdonítanak neki. Az élénkítő hatása pedig közismert. (Én mondjuk annyira függő vagyok, hogy már a kávé illatától felébredek. :)) Szóval feszesít, feldob, az őrölt kávészemcsék pedig radíroznak a szappanban. Fahéjjal, fahéjolajjal kombinálva a cellulitisz levadászására is alkalmas (mármint ha hiszel benne, hogy a cellulitiszt lehet külsőleg kezelni.). Ilyenek például a képen a H2O-s és napocskás példányok. Jó játszani a színével is: rengeteg különböző barna árnyalatot lehet alkotni vele. Természetesen remekül társítható csokival, vaníliával, de a rozmaringos és a narancsos párosítás is nagyon bejött. Pillanatnyilag azt várom, hogy beérjen végre a tejeskávés-vaníliás hópihe, mert azt kifejezetten a rusnya téli hajnalokon való nyögvenyelős felkelés kínjainak enyhítésére terveztem. :)

Imádom a csokit! A csoki az egyik legjobb dolog a világon. Vagy legalábbis konstans szerepel a Top10-ben. :) Ugyan már nem gombócartúri szinten, de szívből és rendületlenül rajongok érte; valószínűleg ez már nem nagyon fog megváltozni. Nagyon finom, jó az illata, és instant boldogsághormon-koncentrátum - ez utóbbi tény persze minden csokikedvelő számára evidens. :) A fentiek után nyilván nem meglepő, hogy megvizsgáltam abból a szempontból, vajon a lélek kényeztetése mellett alkalmas-e a bőr ápolására is? Naná! :) Kakaóvaj, vitaminok, flavonoidok...mmm, összefutott a nyál a számban :) Házasítottam már chilivel, naranccsal, kókusszal, mentával, fahéjjal, rozmaringgal, vaníliával, kávéval, mandulával - eddig még mindegyik remekül bevált. Igazából az egyetlen dolog, amit nem szeretek a csokis szappanjaimban, az a bőség zavara :)

A sör jó. A sörszappan meg menő. :) A remek nedű magas ásványianyag-és B-vitamin tartalmának köszönhető bőrre (és hajra) gyakorolt jótékony hatásai köztudomásúak. Nekem szappanban eddig valamiért mindig a citrusfélékkel jött össze. Grapefruit, citrom, narancs - elég nehéz dönteni közöttük. Néha kerül bele gyömbér is, néha meg csak úgy marad, "á la natur", maximum egy kis sárga agyagot kap. Ilyenkor lehet érezni a kész szappanon egy nagyon enyhe sörillatot. :) Samponként is remekül bevált; ha van kedvem/időm a citromos/almaecetes öblítéshez, általában sörös szappant választok a hajmosáshoz. A sör túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy vicces szappant készítsek belőle :), ezért ők a klasszikus kollekciót erősítik, de azért formák terén itt is hagytam magamnak némi játékteret. A kész szappan színe attól függően változik, hogy milyen illóolaj van benne.

Teljes erőbedobással tombolt az ősz, az isteni színeivel meg mindenféle gyümölccsel; megérintett a feeling és valamit át akartam menteni belőle. Az elszappanosítás egészen kézenfekvő megoldásnak tűnt. :) Persze sajnos nem minden gyümölcs alkalmas rá, hogy szappanba kerüljön, és pár zöldséget is segítségül hívtam, de az alábbi szappanok alapvetően a gyümölcsökről szólnak. Hogy a legjobbat tudjam kihozni belőlük, értékes olajokat is kaptak maguk mellé támogatásnak, úgymint: shea-, kakaó-, mangó- és avokádóvaj, földimogyoró- és szőlőmag olaj. A képen szereplő szappanokban uborka, aloé, sütőtök, narancs, gránátalma, szőlő, avokádó és banán van, mindenféle elképzelhető variációban. :) Tökéletesen hozzák azt a hangulatot, színvilágot, amit annyira szeretek ebben az évszakban.

Nem nagyon vágtam, mi ez a nagy hype a kecsketejes szappanok körül. Jó, persze, tele van zsírban oldódó vitaminokkal, telítetlen zsírsavakkal, Q10 koenzimmel, meg mindenféle bőrtápláló földi jóval, de annyira ütős azért mégsem lehet!  Aztán kipróbáltam végre az első kecsketejjel készült szappanomat (nem volt annyira triviális; a kecsketej érdekes dolgokat tud művelni a szaponifikációs folyamattal :)), és megértettem: a percepció a kulcs. Amúgy azonos anyagokból álló  két szappan közül a kecsketejjel készült érzésre egy teljesen más minőséget képvisel. Ezt leírni nehéz: érezni kell (ócska duma, tudom :)). Készítettem már levendulás és mentás variációkat is, de a natúr zabpelyhes a személyes kedvencem. Érdekes módon a kecsketejes szappanok tervezésekor nem szalad el velem annyira a ló design terén :). A natúr verzió viszont nekem valahogy mindig "kívánja" a mézet, ami rátesz még egy lapáttal a hidratáló hatásra...

Finoman fogalmazva megoszlanak a vélemények ebben a kérdésben. Az egyik véglet az "Ugyanmár, mi marad benne a szappanban egy ilyen durva kémiai reakció után? És ha benne is maradna, annyira rövid ideig érintkezik a bőrrel, hogy úgysincs ideje felszívódni" -amúgy igen logikusan hangzó - elvet vallja. Van egy rossz hírem: Ez így, ebben a formában nem teljesen fedi a valóságot. (A hatásmechanizmusról majd inkább indítok egy külön tudományos rovatot, azt hiszem. :)) A másik oldal pedig azt várja, hogy a natúr szappan használata önmagában egy csapásra megoldja az összes bőrproblémáját. Nos, ide is van egy rossz hírem: Nem fogja. :) Pontosan annyit tesz, amennyi a dolga: tisztít, pontosan úgy, ahogy kell: "mellékhatások" nélkül; a bőr természetes működését támogatva. A  támogatás dolgon persze lehet tuningolni kicsit, és célzottan juttatni hatóanyagokat a bőrbe. Ezen az elven működik a kamillás-körömvirágos sheavajas szappanom is. Gyulladáscsökkentő, tápláló, öngyógyulást stimuláló - akkor gyógyító? A gyakorlatban mindenesetre ekcéma ellen már bizonyított...

Egyáltalán nem akartam epres szappant készíteni. Ha sütik vagy fagyik közül kell választani, akkor eszembe sem jut az epres, ameddig van csokis is. :) Aztán valahogy rám talált egy adag eperaroma, amit egy ausztrál fa kérgéből nyernek, és borzasztóan tömény. Mi mást is kezdhettem volna vele, mint hogy kipróbálom, működik-e szappanban? :) Jelentem: működik. Nagyon. Csak pár kísérlet kellett az optimális illatkoncentráció beállításához..;) Az eperszín előállítása nagyobb falat volt; a natúr szappanokat természetes színezőanyagokkal nem igazán lehet élénk színűvé varázsolni. A megoldást végül a vörös-és rózsaszín agyag jelentette. Az eredmény: Egy eperillatú, eperszínű gyönyörűség; sheavajjal, hogy a külcsín mellett a belbecset se hanyagoljuk el. Konkrétan offenzíva az érzékszervek ellen. :) Őrölt kávés és mákos bőrradírozó verzióban is készül.

Egy-egy kávés-fahéjas, joghurtos-gránátalmás, szőlős-szőlőmagolajos, mézes-zabpelyhes és levendulás-kecsketejes, csalános-teafaolajos, kamillás-körömvirágos valamint rozmaringos szappanomat kértem fel, hogy álljanak modellt :), a fenti állítást bizonyítandó. Íme:

A virág formájú szappanok szépek, és kis jóindulattal klasszikusnak is tekinthetők. Különösen jópofának (és praktikusnak) találom a virágokkal díszített, "gyárilag" könnyen megmarkolható darabokat, amiket most éppen egy kamillás-körömvirágos példány képvisel. Az udvartartását epres, kecsketejes-levendulás, avokádós, sheavajas és joghurtos darabok alkotják.

Tapasztalataim szerint az emberiség egyik része rosszul van a gondolattól, hogy a szappanja nem homogén, esetleg növényi vagy egyéb darabkákat tartalmaz. A másik része imádja. Talán már kitaláltad, én ez utóbbi csoportba tartozom. A mák ( a kókuszreszelék mellett) a kedvenc bőrradírozó adalékom. A mákos szappanokat  (narancsos, illetve sheavajas-muskotályzsályás szerepel a fotón) általában nagyobbra és laposabbra készítem, hogy hatékonyan lehessen velük radírozni.:). A szárított virágokkal való díszítés is tud működni a szappanban, amint az a mangóvajas-jázminos-jázminbimbós példányokon látható. A gyanús külsejű darab :) pedig ékes példája annak, hogy nem minden az, aminek látszik. Nem, nem disznósajt. :) Narancsos - étcsokis gyurmázott példány, isteni illattal és bőrkényeztető tulajdonságokkal. A kis félgömb ártalmatlannak tűnik ugyan, de ő valójában az egyik kedvenc arcpakolásom, szappanná konvertálva. Avokádó, joghurt, zabpehely és banán van benne...

Szeretem, ha egy szappan izgalmas formájú (persze az ésszerűség határain belül, mert azért nem árt, ha képes szappanként  funkcionálni :)). Ezek számomra azok.  A levélszappanokat az ősz ihlette: mindkettő avokádó darabokat és avokádó vajat tartalmaz (a barnánál az őszí színhatást pár csepp citromlével értem el; jól működtek együtt az avokádóval.) A macik életcélja, hogy a házimunkában kiszáradt kezeket ápolják olivaolajjal, shea-és kakaóvajjal. Ebben segítségükre van a kókuszreszelék is, ami finoman ledörzsöli az elhalt hámréteget.  A kicsi napocskás szappanok pedig ideális utazó méretek; egy kávés-fahéjas, joghurtos-banános és kamillás-körömvirágos került a képre.

Vannak olyan kreálmányaim, amik összetevőikből, jellegükből adódóan "nem kívánják" a designt. Illetve de: azt a jóféle rusztikusat, amit talán utoljára gyerekkorunkban láttunk (ha egyáltalán...). Ilyenek tipikusan a sörös szappanjaim (igen, tényleg sör van benne! :)), amik natúr, grapefruitos, citromos és narancsos változatban is készültek már, és a kubebás-sárga agyagos. A sheavajas-himalája sós talán kicsit kilóg a sorból, hiszen sütire emlékeztet, de a színe és az illatmentessége miatt úgy éreztem, mégis idefér.

Képzeld el, hogy hajnal van, kómás vagy, és a fürdőben a szappantartódban egy csokis-vanílíás méhecske vár rád...vagy egy kecsketejes-zabpelyhes, mentaillatú, ami biztosan felfrissít. Esetleg egy szőlős-szőlőmagolajos, vagy egy epres lepke, finomra őrölt kávészemekkel a bőrradír hatás miatt. Legyen inkább katica? Uborkás-aloés, vagy citromfüves-rozmaringos? Én ehhez hasonló súlyos problémákkal :) szoktam kezdeni a napot. Te mit választanál?

Önkritikát gyakoroltam: a formaszappanjaim esetén is gyakran tűnik ehetőnek a végeredmény.

A Holt-tengeri iszapos, kamillás-körömvirágos, sheavajas-jázminos mellett sütőtökös-mangóvajas, narancsos-sárgarépás, uborkás-aloés, epres és csokis-kókuszos szappanok kelletik magukat. Rendben, elismerem, igazatok van. Mit is mondhatnék? Jó étvágyat! :)

Tény, hogy kedvelem az egyedi formaszappanokat, de szívesen kísérletezem a tömb formába öntéssel is...és hogy-hogynem, valahogy mindig ínycsiklandó lesz a végeredmény. :) A képen a kávétorta, háromféle gyümölcstorta, és kávés-rozmaringos szelet fantázianevű kompozíciók láthatók, egy sheavajas-himalája sós, almatorta ihlette darab társaságában. Lehet valami ebben a süti dologban...

Szappan. Szárítja a bőrt. Lúgos a kémhatása, míg a bőrünké enyhén savas, ezért durván beleavatkozik a bőr természetes működésébe.
Vannak benne olyan összetevők (nem tudni pontosan, hogy mik), amiktől néha kipirosodik, viszket a bőröm. Nem szívesen használom őket.
Ha két évvel ezelőtt beszélgetünk erről a témáról, valószínűleg a fenti véleményt fogalmaztam volna meg.
És ez mind igaz is volt, mert addig csak a nagyüzemileg gyártott, adalékolt szappanokkal volt tapasztalatom.
Azt hiszem vitathatatlan, hogy a szappan évezredek óta a legjobban bevált tisztítószer. Az elmúlt 40-50 évben  a tudomány - mint minden más téren - a kemikáliák fejlesztésének területén is rengeteget fejlődött. Az eredmény: Rengeteg különféle színes-illatos-remekül habzó, az éppen kívánt célnak leginkább megfelelő halmazállapotú tisztítószer és kozmetikum.
A kézzel készült szappan soha nem fog olyan "dúsan" habzani, a folyékony szappan nem lesz olyan krémes, és ha ragaszkodunk a természetes színező-és illatosítóanyagokhoz, akkor nem tudjuk elérni azt a szín-és illatválasztékot sem, mint az iparilag gyártott termékeknél.
Kérdés, hogy a megfelelő habzásnak, halmazállapotnak, eltarthatóságnak és esztétikumnak mi az ára?
Mostanában - főleg azok körében, akik igyekeznek harmóniában élni a környezetükkel (és egyre többen vagyunk így) - slágertéma a gyári tisztítószerek, kozmetikumok összetétele, sőt a neten listákat is lehet fellelni a leginkább kerülendő, toxikusnak kikiáltott vegyületekről.
Tény, hogy a széles körben alkalmazott szintetikus adalékanyagok hosszú távú hatásáról nincsenek megbízható információink. Az is, hogy a kőolajszármazékok, amelyek a legtöbb iparilag előállított kozmetikumban megtalálhatók, eltömítik a bőr pórusait, nehezítve ezáltal a bőr légzését, anyagcseréjét.
Kevésbé ismert tény, hogy a hidratáló hatást a bőr mélyebb rétegeiből történő vízelvonással érik el; ennek következményeit pedig további kozmetikumokkal próbáljuk orvosolni...
Nem kívánok állást foglalni a témában, mert nálam kompetensebbek sem képesek dűlőre jutni.
Csak a (szigorúan szubjektív) véleményem, illetve a kutatásaim során tanultak alapján  teszem le a voksomat a kézzel készült szappanok mellett.
A házilag készült szappan már alapvető összetevőiben is különbözik az ipari terméktől: az és csak az kerül bele, amit beleteszel -esetemben ezek lehetőség szerint ökogazdálkodásból származó vagy bio minősítésű olajok, illóolajok, ápoló olajok és vajak, saját nevelésű gyógynövények, és ínycsiklandó dolgok a konyhából. :)  Az elhalt hámsejteket tulajdonságaiból kifolyólag eltávolítja a bőr felszínéről, a növényi olajok pedig kémiai szerkezetüknek köszönhetően könnyen felszívódnak a bőrbe, és a gyógyító, tápláló hatóanyagokat is "célba juttatják".
Mellette szól még, hogy a szappanosodás során keletkező növényi glicerin (ami az egyik legjobb ismert bőrápoló anyag) benne marad a kézzel készült szappanban. Ipari gyártáskor ezt a technológiából kifolyólag kivonják, esetleg később adalék formájában visszajuttatnak belőle valamennyit, amit aztán glicerines szappan néven felárral értékesítenek.
A kézzel készült, növényi szappan fenti tulajdonságai együttesen azt eredményezik, hogy a bőrnek legmegfelelőbb módon hidratál, táplál, és hagyja érvényesülni a bőr öngyógyító, önszabályozó mechanizmusait (gyakran előfordul, hogy ha valaki átvált a natúr kozmetikumokra, a bőre egy időre "csúnyább" lesz, vagy felerősödnek a bőrproblémákkal kapcsolatos tünetei. Ilyenkor a bőr közkeletű kifejezéssel élve "méregtelenít", újratanulja  a légzést, anyagcserét, beállítja saját, természetes egyensúlyát).
Használat után gyorsan lebomlik; a bomlástermékei ismert vegyületek, amelyek nem károsítják a környezetet.
Többen mesélték, hogy a bőrtípusuknak megfelelő természetes szappan használata mellett idővel teljesen elhagyták a krémek, testápolók stb használatát, mert nem volt rájuk szükség.
Ezt meg tudom erősíteni; én is így voltam vele, ameddig meg nem tanultam természetes alapanyagokból klassz krémeket keverni...de ez már egy másik történet :)

Nos, a válasz annyira talán nem is egyszerű.

Amikor az első szappanomat elkészítettem, a kíváncsiság volt a legfőbb motivációm, meg az, hogy a szuper, márkás kozmetikumarzenálom ellenére folyamatos harcban állok a bőrömmel. Fontos szempont volt az is, hogy egyre inkább igyekszem (környezet)tudatosan élni az életemet.
Ekkor még nem sejtettem, hogy szerelmes leszek, pedig már voltak előjelek, amik gyanúsak lehettek volna. :)
Van néhány dolog, ami világéletemben érdekelt. Ezek közé tartoznak a kozmetikumok, a kémia, a gyógynövények és a "szelíd" gyógymódok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy életem során különböző keretek között volt már alkalmam hódolni a fenti szenvedélyeimnek, a szappankészítéskor viszont mindezt egyszerre tehetem.
Aztán következett a kutatási-kísérletezési fázis és az első sikerélmények. Függővé váltam. :)
Eleinte úgy voltam a dologgal, mint a viccbéli Móricka: mindenről AZ jutott eszembe.:)
Bármiből képes lettem volna megpróbálni szappant főzni, és néhány tanulságos kudarc és sok félsiker után most már tudom, hogy mi az, amiből valóban lehet/érdemes.
Egy-egy szappan megkomponálása most is izgalmas kihívás számomra.
Adott célnak való megfelelés, a formák, színek, minták, illatok harmóniája, a hatóanyagok szinergiája...Egyszerre intellektuális és kreatív feladat, vagyis csodálatos.:)
Rájöttem, hogy a válasz mégiscsak egyszerű: Mert élvezem. Nagyon. :) Hogy ebből mennyi "megy át" a szappanjaimba, azt döntsétek el Ti! ;)